Egy sárkány nem ismer határokat. Minden Sárkány egy nyelvet beszél, a tûz, a víz, a föld titkainak nyelvét.
A sárkány a titkok õrzõje, a kezdet, a vég ismerõje, hatalmában van a káosz és a rend is. Nem csoda, ha körülötte kujtorog megannyi páncélos lovag, gólyalábas vitéz, az asszonynép riadtan pislog, a halál huhog, kaszáján villan a sárkány tüze.
A sárkány se nem jó, se nem rossz. Engedi a csepûrágókat, komédiásokat játszani. Elpihen, amíg mesebeli lények röpködnek a templomtéren, zenészek fújják hangszereiket, énekmondók pengetik a lantot, fából faragott bábok kelnek életre, s a kötéltáncos kislány létrája az eget ostromolja. Másnap a sárkány özönvízzel árasztja el a teret, mégis néhányan a sárban fergeteges táncra perdülnek - tûz - víz -mindegy, ez a pár nap a miénk.
Egy sárkány nem pusztul el. Lám már sokat megöltek de mégis minden évben, fõnixmadárként éledtek újra.

A XIX-XX. Századi néphitben a sárkány elsősorban a vízzel, esővel, viharral áll kapcsolatban. Néha a sárkány maga idézi fel a vihart, máskor a vihart előidéző mágus használja hátaslovául a sárkányt. Egyes elképzelések szerint a sárkányok vizekben: folyókban, tengerekben laknak, innen felhő alakjában viszik fel a vizet az égre, majd vihar után ismét visszatérnek eredeti lakhelyükre. A sárkánynak a vízzel való kapcsolata megfelel az általános európai képzetnek, amely már az ókor óta ismert. A sárkány elzárja a vizet az emberektől, és csak akkor engedi õket az életadó vízhez, ha leányt áldolznak neki. Hazánk egyes tájain megtalálhatjuk a sárkányt kincsõrzõ funkcióját is. A XIX. században még mutogattak sárkánylyukakat, melyrõl azt tartották, hogy ott fészkel a sárkánykígyó. Néhol azt is említették, hogy kincset õriz, s ezt a kincset a varázslók vagy mágusok tudták a sárkánytól megszerezni. A sárréti kincsõrzõ sárkánynak azonban a vízhez, a vihartámasztáshoz nem volt köze. Az ország más részein olyan elképzelés is élt, hogy a mocsárban 7 évig megbújva élt kígyóból vagy a vízben élõ 13 éves harcsából lesz a sárkány.

Igen érdekes kérdés a magyar sárkányikongráfia is. A néphitben a sárkány egy fejjel rendelkezik. Egy feje van a sárkánynak a vallásos ábrázolásokon is, amikor a Gonoszt jelképezi. A sárkányt legyõzõ Szent György ábrázolásokon számtalan sárkányt láthattunk.

A Néphitek szerint: Mesebeli állat, legendabeli szörny, hatalmas, denevérszárnyú, tüzet okádó, pikkelyes gyíknak vagy kígyónak képzelik el, horgas farokkal. Alakja gyakran óriási kígyóra, gyíkra (repülõ sárkányok) vagy krokodilra emlékeztet. Az ezekben a lényekben való hit úgy látszik, hogy e gigantikus, történelem elõtti sárkányszerû hüllõk õsei felõl való legcsekélyebb ismeret nélkül keletkezett. A görög nyelvben a szó: drakwn -innen származik az angol dragon- eredetileg nagy kígyóra használatos, és a mitológiák sárkánya, bármilyen formát is vesz fel késõbb, alapvetõen kígyó marad.