A NYUGATI SÁRKÁNY
2007.07.03. 23:39
Amikor az emberek sárkányról beszélnek, többnyire a nyugati sárkányra gondolnak.
Legfőbb jellemzőjük: hosszú test, pikkelyes bőr, négy láb, két szárny és hosszú nyak. Képesek tüzet okádni. Egy hónapban egyszer ettek birkát vagy ökröt, esetleg még embert is (a monda szerint jobban szerették a szűz hajadonokat). Egyszínűek vagy többszínűek voltak, fajtától függően.
A történetekben a ragyogó páncélzatú lovagok megölik a sárkányokat, elnyerve ezzel a gyönyörű hercegnő kezét. Ilyen például St. György legendája. De igazából ez annak tudható be, hogy a sárkány éhezett, és a birkák felfalása után emberekre fanyalodott. Más mondák arról szólnak, hogy hatalmas mennyiségű kincseket felhalmozó szörnyek voltak. A Nibelungokban szereplő Siegfried megöli a kincsőrző sárkányt. Beowulf legendájában a sárkányt zavarta a király víg mulatozása, nem csoda tehát, hogy annyi embert megölt. Akkor csupán bűn volt egy sárkány létezése? Az emberek hajlamosak félni attól, amit nem ismernek. Persze, nem volt az összes jó. Pár rossz tette tönkre a nyugalmat
|