Dragon : Kis magyar sárkányológia |
Kis magyar sárkányológia
2007.07.03. 23:26
Egy sárkány nem domesztikálható. Legfeljebb egy-két napig szelídíthetõ, de akkor is kiszámíthatatlan. Az idén több sárkány is megjelent Nyírbátorban. Egy sárkány nem ismer határokat. Lengyelhon, Oroszföld, Csehország, az Ecsedi-láp sárkányai egy nyelvet beszélnek, a tûz, a víz, a föld titkainak nyelvét. A sárkány a titkok õrzõje, a kezdet, a vég ismerõje, hatalmában van a káosz és a rend is. Nem csoda, ha körülötte kujtorog megannyi páncélos lovag, gólyalábas vitéz, az asszonynép riadtan pislog, a halál huhog, kaszáján villan a sárkány tüze. A sárkány se nem jó, se nem rossz. Engedi a csepûrágókat, komédiásokat játszani. Elpihen, amíg mesebeli lények röpködnek a templomtéren, zenészek fújják hangszereiket, énekmondók pengetik a lantot, fából faragott bábok kelnek életre, s a kötéltáncos kislány létrája az eget ostromolja. Másnap a sárkány özönvízzel árasztja el a teret, a kocsmasátorban nincs több hely, mégis néhányan a sárban fergeteges táncra perdülnek - tûz - víz -mindegy, ez a pár nap a miénk. Egy sárkány nem pusztul el. Lám, a Báthoryak már megölték az Ecsedi-láp sárkányát, itt, a fesztivál végén minden évben elég, mégis fõnixmadárként éled újra. A sárkány vagy van, vagy nincs. Ha van, rettegünk egy kicsit, a legkisebb fiút küldjük ellene, aki helyettünk harcol, s mi izgatottan lessük, amit már úgyis tudunk. Ha nincs, hát nagyon unatkozunk.
|